Dennis Bergkamp, ailas Iceman, alias God, alias Dennis a komisz, alias nemrepülőhollandi, alias Bergi ma már a londoni klub legendás alakja, még 34 évesen is képes volt parádés dolgokra... A kis Dennis Nicolaas Maria már születésekor a focira predesztinálódott: apja a Manchester United észak-ír zsenijéről, Denis Law-ról nevezte őt el - de az anyakönyvi hivatal csak 2 n-nel volt hajlandó elfogadni nevét, bezzeg a Mariával szemben nem volt kifogása... Már gyerekkorában nagy rajongója volt a Tottenhamnak, azaz jelenlegi klubja ősi ellenségének - mentségére szóljon, hogy kedvenc játékosa, Glenn Hoddle miatt járt át rendszeresen a csatornán. A Wilskracht gyermekcsapata után került az Ajaxba, de nem tartották nagy tehetségnek, azt mondták róla edzői, hogy még a szél is elfújja a pályáról. A roppant szorgalmas és sportszerű életvitelt folytató szöszkeség 18 éves korában mutatkozhatott be a nagyok között, s maga a helyi legenda, Johann Cruyff protezsálta be a nagyok közé! A Roda ellen mutatkozott be a bajnokságban majd a KEK-ben a svéd FF Malmönek már be is talált, de igazi góllövő cipőjét csak két év múlva találta meg s innentől kezdve már egyértelműen sztárnak számított. Nyert KEK-et, két bajnokságot és kupát, lett zsinórban háromszor gólkirály és kétszer az Év játékosa is - a gólkirálysághoz a PSV brazilját, Romariót kellett legyőznie! S hogy micsoda csapatban játszott!!! A barna bőrű kapus, Menzo, előtte Ronald Koeman és Frank Rijkaard, Danny Blind, Verlaat, Silooy, Jonk, Frank de Boer; a középpályán Vanenburg, Witschge, Wouters, Winter, vant' Schip, Kreek; a csatársorban van Basten, Johnny Bosman, a svéd Petterson, Mühren és Brian Roy...

De hallgatott Dennis is a pénz szavára: 1993-ben, mai áron számolva 20 milliós, akkori rekordösszegért az olasz Interbe igazolt, ahol két évig csak vegetált, hiszen a kőkemény, agyontaktikázott olasz focit nem éppen neki találták ki. Pedig Itáliában megváltóként várták, ám ezt a lelki terhet nem bírta el; ráadásul a szurkolók is kikészítették, mert állandóan szőke hajszálaiból kértek emlékbe párat! Remek kis csapatuk volt a kék-feketéknek, a három német, Matthaeus, Brehme és Klinsmann távozása után tőle, az orosz Salimovtól, az angol Ince-től és az uru Rubén Sosától várták az újabb bajnoki címet - mindhiába. Legalább egy UEFA-kupát betehették a vitrinbe s a klub keretének erősségét bizonyítja a finálék összeállítása is: Zenga - Bergomi (c), Battistini, A. Paganin - Orlando, Jonk, Manicone, Bianchi, Berti - Bergkamp, Sosa (74. R. Ferri) ill. a visszavágón Zenga - Bergomi (c), Battistini, Fontolan, (68. R. Ferri), A. Paganin - Orlando, Jonk, Manicone, Berti - Bergkamp (90. M. Paganin), Sosa. (A csapatból Maniconén kívül mindenki válogatott volt.) Ám mivel Dennis két év alatt mindössze 11 gólig jutott s rosszul is érezte magát az őt soha be nem fogadó társak (főleg az uru Sosa cikizte sokat) között, ezért 1995 őszén az Arsenalba igazolt, s négyéves szerződést írt velük alá.

Cantona mellett o volt a kilencvenes évek legjobb idegenlégiósa, ráadásul Anglián belül nem kellett távoli bajnokikra repkednie: repülogép-fóbiája miatt majdnem kihagyta az 1994-es VB-t s pár híján az összes nem nyugat-európai BL- és válogatott mérkozést is. Ezek ellenére nagyon megszolgálta 14 millió eurós vételárát, azonnal közönségkedvenc lett Ian Wright mellett. 1998-ra már a legnagyobbak között tartották számon, ekkor duplázott eloször az ágyúsokkal, megtörve a gárda ötéves címnélküliségét. Bár sokan bírálták is, mondván, nem közösségi ember, ráadásul az európai kupameccsek közül mindig kihagyta a távoliakat, ahová repülni kellett volna, s ez óriási feszültségeket indukált az öltözoben. 1998-ban ott volt a franciaországi világbajnokságon (mehetett autóval), szenzációs gólt lott az argentinoknak, búcsútornáján hazai pályán a 2000-es kontinensbajnokságon a kihagyott 11-esek miatt csak bronzérmes lett a tulipános csapattal. Valahogyan az oranje mezében soha nem volt szerencséje, pedig rendre világklasszis játékosokkal léphetett együtt pályára. A 2000-es kontinensbajnokság után visszavonhatatlanul visszavonult, pedig idorol-idore kapacitálja a média és a mindenkori szövetségi kapitány is.

Londonban ekkor már Henry játszott mellette, Wiltord, Pirés és Ljungberg tömték lasztival, velük lett kétszeres bajnok és FA-Kupa-győztes. 2001-ben a Newcastle ellen Bergkamp lőtte az Év gólját, s már ekkor sokan a visszavonulásáról elmélkedtek, ám Dennis nagyon összeszedte magát, végig a kezdő tagja maradt. Wenger mester is észrevette viszont, hogy a hollandus nem bír már birkózni a nála 10 évvel fiatalabb védőkkel s eggyel hátrább vitte, így öreg napjaiban Dennis afféle irányítóként funkcionál - remekül! Nem is véletlen hogy még 35 évesen is a hónap játékosa lett, megszerezte 100. arsenalos gólját (az Oxford ellen) s 2003-ban meghosszabbították szerződését egy évvel. A bajnoki címhez számtalan gólpasszal és négy góllal járult hozzá, így szerződését 2004 nyarán még huszonnégy hónnappal kiegészítették, azaz valószínűleg 2006-ban fog visszavonulni. A 2005-ös bajnokságban is alapember maradt, de bizony 36 évesen egyre nehezebben boldogult a húsdarálóban - bár ütempasszai, cselei, lövései még mindig élményszámba mennek. A sikertelen címvédést követően Wenger ki is jelentette jó előre, hogy a következő szezonban bizony nem minden mérkőzésen veti majd be Bergkampot…

Csak merték volna nem meghosszabbítani szerződését egy újabb évvel: átlaga 7.1 volt, amivel az összesítésben a hetedik helyen végzett, nyolc gólt és tizenkét asszisztot véshettek neve mellé a statisztikusok, az utolsó fordulóban az Everton ellen pedig talán élete legjobb formáját nyújtotta - 36 évesen, irányítóként! Egyszer maga is betalált, hármat előkészített, emellett kiosztott egytucatnyi zseniálisnál zseniálisabb átadást (a fanok már az előző bajnokság végén is egyemberként ordították a szezonzárón a játékos és Wenger felé: One more year! (Még egy évet!). Kérésük meghallgattatott, így a legendás Bergkamp együtt búcsúzhat a Highburyvel az Arsenaltól, ugyanis az ágyúsoknak ez lesz az utolsó évadjuk a régi arénában, a 2006-2007-es szezont már az Emirates Stadiumban kezdik.