A hétközi Bajnokok Ligája játéknap után, a szokásos évi „szenvedős” meccs következett, a Reebok stadion gyepén. Mivel a BL első játéknapja nem okozott különösebb nyugalmat az ágyúsok szurkolóinak, így a mérkőzés előtt talán minden szurkoló fejében egy képzeletbeli kérdőjel jelent meg az összecsapás végkimenetelével kapcsolatban. A forduló meglepetéseként szolgáló Liverpool-Stoke összecsapás 0-0ás végeredménye viszont, mindenképpen egy agilis, motivált Arsenalt vetített előre, hiszen nem kevesebb volt a tét, mint a Premiere League tabellájának a kezdő sora.

A mester alig változtatott a korábbi kezdőn; csupán Bendtner került be RvP helyére(feltehetőleg a rotáció miatt), így szinte egy-az-egyben az a csapat futhatott ki a Reebok stadion pázsitjára, mint pár nappal korábban Kijevben. Ahogy a kezdősípszó elhangzott, a hazai csapat rögtön tövig nyomta a képzeletbeli gázpedált, s azonnal a kapujukhoz szegezték az öltözőben ragadt vendégjátékosokat. A 14. Percben O’Brian szöglete után, Tourét megelőzve Davies fejelt a hálóba. (1-0, 14.p, Davies) Mintha egy vödör vízzel locsolták volna arcon az ágyúsokat, úgy estek neki a hazai csapatnak. Kis szerencsével pillanatokon belül  1-2 lehetett volna az állás, ám előbb Adebayor, majd Song találta telibe a kapufát. A sokadik piros-fehér akció után, Bendtner okos labdájával Adebayor lépett ki. Ellőhette volna a játékszert, ám a berobbanó Eboué ígéretesebb helyzetben volt, így otthagyta a szélsőnek, aki Jaaskelainen mellett a rövidbe zúdította a bőrt, mint utóbb kiderült lesről. (1-1, 26.p, Eboué) Wenger fiai nagyon elkapták a fonalat, a Bolton pedig összeomlani látszott, mivel 2 perc múlva egy szemkápráztató, az Arsenal játékára oly jellemző, akció során, Denilson centerezett balról az érkező Bendtner elé, aki kapásból varrta fel a labdát Jaaskelainen kapujába. (1-2, 28.p, Bendtner) Habár továbbra is az ágyúsok domináltak, visszavettek a tempóból, hiszen a vezetés a kezükben volt. Beindult viszont a hazai csapat, azonban nem elsősorban a labdajátékban jeleskedtek. Előbb Tourét könyökölték le, majd a félidő utolsó percében Davies páros lábbal felelőtlenül csúszott rá Clichyre, akit ezután percekig ápoltak. A vétkes megúszta egy sárga lappal.

A második félidőre a Gall futó, már ki sem jött. Az egyébként is felforgatott vendég csapat hadrendjében így további változtatásokat kellett végrehajtani. A jobb lábas Sagna került bal Clichy helyére, a Clichyt váltó Djourou pedig elfoglalta Bacary állandó posztját a jobb oldalon. Habár Song óriási lövése volt a téma a 2. játékrész elején,  a hazai csapat volt az aki teljesen más arcát mutatta a 2. félidő nagy részében mint korábban. Gary Megson komolyan beszélhetett fiaival a szünetben. A védők gyökeret vertek a 16os vonalán, a támadók pedig veszélyes kontrákat vezettek, így nem egyszer az egyébként rendkívül jól védő Almunia reflexeire és bravúrjaira volt szüksége a vendégeknek. A hazaiak trénere még így sem volt megelégedve a látottakkal, s kettőt cserélt szinte egymás után. Mustapha majd McCann érkezett. Inkább a Bolton játéka dominált ezekben a percekben. Így Wenger is lépésre szánta el magát: bedobta Walcottot. Mint utóbb kiderült jó húzás volt, mert a bombaformában lévő angol úgy cikázott ide-oda a pályán, hogy még felrúgni sem nagyon lehetett. A 87.percben, Ramsey pályára lépése után, az ifjú angol indult meg középen, jó szokásához híven 3-4 ember között, majd 30méter sprint után kitette a játékszert szélre a kiugrásra kész Adebayornak, hogy az ő centerezése után a hosszú saroknál érkező Denilson bombázzon a tehetetlen Jaaskelainen szemei közé. (1-3, 87.p, Denilson) A Bolton feladta, így Walcott és társai kedvére gurigázhattak, Theo pedig 4re is növelhette volna az ágyúgolyókat a hazai kapuban, viszont a mai meccsen nem csak Almunia védett remekül, így végül kimaradt a helyzet. A játékvezető 3 perc hosszabbítás után lezártnak tekintette a mérkőzést, így a sípjába fújt!

A mai meccsen rengeteg jó teljesítményt láthattunk. Adebayornak nem jött össze a gól, de így is embertelen mennyiségű mezőnymunkát végzett. Hasonló szerepkörben játszik mint Henry annak idején. Song remekül szűrt, Denilson pedig góllal és gólpasszal józanította ki a kétkedőket. Walcott 25 perc játék után majdnem ellopta a showt, viszont Almunia teljesítménye mellett végképp nem mehetünk el szó nélkül. Remek kapus lett belőle, ezen a meccsen pedig minden beadásra tökéletesen mozdult ki, kézzel és lábbal is bravúrokat mutatott be. Ha ő nincs akkor, most nem 1-3 állna az eredményjelzőn.. ezért:

A mérkőzés legjobbja: Manuel Almunia

/stranger/




Ha szeretnél többet tudni az angol fociról, akkor látogasd meg a PremierShip.hu-t!