Már képességeit nézve is felkerült volna erre a listára. 722-szer lépett pályára a csapatban, ami klubrekordnak számít. Emiatt is könnyű megérteni, hogy miért örvend olyan nagy tiszteletnek az Arsenalnál.

Természetesen a hűséges játékosok imádata nem újkeletű, de a londoni játékos többel volt megáldva a tarsolyában, mint csupán a klubhűséggel. O’Leary egy tiszteletet parancsoló középpályás volt, aki vékonyabb termete miatt nem tűnt olyan erősnek, mint amilyen valójában volt. Gyorsasága is felülmúlta a hozzá hasonló magasságú játékosokét.

Az ír válogatott játékos 1973-ban tanulóként igazolt az Arsenalhoz, majd három hónappal 17. születésnapja után 1975-ben debütált a csapatban. Arsenalos karrierjének elején friss erőt hozott az öregedő és küzdő csapatba. Terry Mancini, aki a QPR-tól érkezett rövid időre volt az, akinek nagy szerepe volt a kiesés elkerülésében, de O’Leary szerepe sem elhanyagolható.

David kulturált és higgadt játékos volt, labdakezelése és a viselkedése a pályán elegáns volt. Sokan „Póknak” becézték. O’Learyből áradt a nyugalom. Csak akkor ívelte fel a labdát, ha muszáj volt, máskülönben hátulról építette fel a támadásokat.

Amíg honfitársai Brady és Stapleton az 1980-as évek elején új vizekre eveztek, addig ő maradt az Arsenal védelmében. A feltörekvő játékosból érett és klasszis játékossá vált, majd az új évtized elején 18 hónapig ő volt a kapitány. Azonban ahogy a klub középszerűségtől szenvedett, Davidnek is kellett valami ösztönzés.

George Graham 1986-os érkezése új erőt adott az Ágyúsok 5-ösének és a liga legmegbízhatóbb védőjévé vált. Az 1987-es Littlewoods Kupa-siker szezonja volt az utolsó, amelyben O’Leary rendszeres kezdő volt. Egy bokasérülés miatt ki kellett hagynia a szezon hátralévő részét és az 1989-es bajnoki cím megszerzésében csak ritkán tudott segíteni. Jobbhátvédként, ha időnként szerepet kapott, elvégezte a feladatát.

Három évvel később már több időt tölthetett a csapatban, mint a kispadon. Hűségéért Arsenalos karrierjének 20. évében a csapat eljutott az 1993-as FA Kupa döntőjébe. Az Ágyúsok legyőzték a Sheffield Wednesdayt a Wembleyben. David azon a napon csere volt, és magasba emelhette utolsó trófeáját. Különleges Arsenalos pályafutása tehát különlegesen ért véget.

forrás: Arsenal.com