Összesen 9 játékos mert átköltözni Észak-Londonban a Tottenhamtől az Arsenalhoz, de egyikük sem tett szert akkora népszerűségre mint ő.

A White Hart Lane-en ő volt a kapitány, az ékkő a koronán, és még karrierje elején válogatott lett. 23 évesen, a második legfiatalabbként Bobby Moore mögött (akit már Michael Owen felülmúlt) lett Anglia csapatkapitánya. A Seven Sisters Roadon tett rövidke túra után az Arsenalban találta magát, ahol nagyszerű játékosokkal volt körülvéve, így az egyik legjobb hátvéd vált belőle.

Első szezonja végén megvolt neki, amiért elhagyta a Spurst, a kupák. Abban a szezonban megszerezték a bajnoki címet és az FA Kupát is. A bajnokság alatt Tony Adams-szel karöltve alkották a védelem magját. Az Arsenal történelmében nincs még egy ilyen erős védőpáros, mint amilyenek ők voltak.

Sol szinte átjátszhatatlanná fejlődött. 2001. novemberében, amikor új klubjával visszatért a White Hart Lane-re, megmutatta, hogy a legfeszültebb helyzeteket is tudja kezelni. A médiafelhajtást, ami köré összpontosult, nagyon jól tűrte.

Az észak-londoni játékos ereje a pályán alkatában rejlett. Kirobbanó ereje és félelmetes külseje összhangban volt gyorsaságával. Érdekes, hogy volt benne valami, ami nyugodtságot sugárzott belőle. Sosem dobta be a törölközőt, és sosem mutatta a fájdalmat, ha megsérült, ezért gyorsan megszerették a szurkolók.

A 2002-es duplázás nyarán részt vett a Koreában és Japánban zajló Világbajnokságon. Mialatt szívfájdalma volt a nemzetnek a negyeddöntőben való kieséstől, Campbell annyira jól teljesített, hogy bekerült a torna legjobb csapatába. Ez volt Campbell fénykorának első jele.

A következő idényben az állandó társ nélkül (Tony Adams) övé volt minden felelősség a védelemben. Ez ahhoz vezetett, hogy menedzsere „Szuper Sziklának” nevezte. Abban az évben eltiltás miatt nem szerepelhetett az FA Kupa döntőjében. Erre a válasza a következő szezonban érkezett, amikor alapköve volt a 2003-2004-ben verhetetlen csapatnak. Az Ágyúsok abban a szezonban a legkevesebb gólt kapták, 26-ot a bajnokságban. A bajnoki címet azok a szurkolók előtt nyerte meg, akik az előtte lévő években rendszerint kifütyülték. Kolo Toure társaságában 49-szer lépett pályára abban az évben, és ideális tanár volt a fiatal elefántcsontparti számára.

A kétségkívül öregedő Campbell legszebb pillanatát az utolsó mérkőzésére hagyta. A védőnek felemás szezonja volt magánéleti problémákkal telítve, de minden lelki erejét összeszedve vágott neki a 2006-os BL döntőjének. 37 perc után a tömegből kiemelkedve megszerezte a vezetést az Arsenalnak Thierry Henry szabadrúgását követően. Tudjuk persze, hogy ez a gól nem volt elég a győzelemhez, de a világ összes Arsenal-szurkolója emlékszik arra a pillanatra.

Sol azon a nyáron új kihívásokat keresve elhagyta a klubot. A Portsmouth csapatánál meg is találta, ahol segített a csapatnak begyűjteni fél évszázad után az első trófeát.

forrás: Arsenal.com

Ha szeretnél többet tudni az angol fociról, akkor látogasd meg a PremierShip.hu-t!