A mérkőzés előzetesben vázolt elképzelésemet - miszerint a lehető legjobb összeállításban kezdjen a csapatunk, mert nagy a tét - Wenger teljes mértékben kielégítette. A jelenlegi keretben található legtapasztaltabb 11 kezdett.

A taktikai elképzelés már az első percek után kiderült: az összes középpályás a támadások előkészítője és egyben a befejezője is legyen ! /ez a totális támadójáték/. A Bolton edzője azonban olyan taktikával küldte pályára a csapatát, amely- szerintem- nemcsak az Arsenal edzőjét és játékosait, hanem az egész futball szakmát meglepte!

A Bolton egész egyszerűen a PL. -tól idegen - az 1970-1980-as évek olasz fociját jellemző - emberfogó "bunker" foci taktikát választotta. A 10 mezőnyjátékos egy az egyben odaállt az Arsenal játékosok mellé és rugott, csípett, harapott, igy igyekezett megakadályozni, hogy a csapatunk játékba lendülhessen.

Ez a taktika az első félidőben igen hatásos fegyvernek bizonyult ellenünk. Játékosaink idegesen, kapkodva játszottak, láthatóan zavarta Őket a Bolton igen kemény, alattomos, helyenként dúrva játéka! Jellemző volt, hogy még a nyugalmáról közismert Vermaelen is elvesztette a türelmét amikor 5 percen belül kétszer is letalpalták, majd belekönyököltek az arcába! Wiley bíró nagyon sok alattomos faltnál továbbot intett, pedig egyértelmű szabálytalanság történt!

Ennek a körülménynek tudható be, hogy csapatunk megzavarodott és a 7. majd a 27. percben is hibáztunk: elöbb Clichy majd Denilson hibázott és a Bolton két gólos előnyre tett szert.

A félidő további részében "felvettük a kesztyüt" és az Arsenal is keményebben kezdett el focizni. Az adok-kapokból mi jöttünk ki jobban mert a 43. percben Fabregas átadását Rosicky lőtte a Bolton kapujának bal oldalába 1:2.

A félidőben Wenger utasítása csak is az lehetett, hogy rá kell erősíteni, gyorsabb mozgással "leválni" az emberfogó ellenfélről és létszám fölényt teremteni a Bolton védelme előtt.

Ez a taktika eredményesnek bizonyult annak ellenére, hogy játékosaink teljesítménye elég hullámzó volt. Voltak nagyon jó, de voltak sok hibával tarkított játékperceink is. Egyet azonban el kell ismerni: a játékosaink arcán látszott az elszántság és az akarás ! A nagyobb akarásnak meg lett az eredménye, az 52. percben Fabregas kiegyenlített 2:2.

A Bolton továbbra is keményen, erőszakosan igyekezett megakadályozni az Arsenal támadásait, de ekkor már a szerencse is velünk volt: a 65. percben az előre huzódó Vermaelen lövése a jobb kapufáról a hálóba vágódott 3:2.

A 83. percben Fabregas-t buktatta a Bolton kapusa, de Wiley bíró nem fújta be az egyértelmű büntetőt. Szerencsére az Arsenal játékosai büntettek, mert a 85. percben Arshavin egy kiugrás után belőtte a 4-ik gólunkat, ami az első helyre "repítette" a tabellán az Arsenal-t.

Összegzés: hullámzó teljesítménnyel, de a második félidei nagy akarásunkkal megérdemeltük a győzelmet a rendkívül szívósan játszó Bolton ellen.

Egyénileg: talán Almunia higgadtsága emelhető ki, a csapat többi tagja nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott. Voltak olyan periódusok, amikor egy-egy játékos "eltünt" a mezőnyben, majd pár perc múlva nagyon szép alakításokat mutatott be. Az akarásáért minden játékos dicséretet érdemel.

KÖSZÖNJÜK FIÚK ! ! !