A Valencia kb. 10-12 millió fontért cserébe megszerezte Coq játékjogát. Alapvetően ez az a transzfer, ami – sokakban joggal – nem éri el az ingerküszöböt. Coq rémesen gyenge 1,5 szezont tud a háta mögött. Egyre kevesebbet játszott és sajnos egyre rosszabbul. Nálam valamiért mégis elérte az ingerküszöböt, ugyanis Coq története – ha nem is vele kapcsolatban – számos kérdést felvet.

Francis, ígéretes tehetségként 2008-ban 17 évesen csatlakozott az Arsenal utánpótlásához. Pár évvel később – látva benne a potenciált – Wenger a sérülések miatt több helyen is számolt vele a felnőtt csapatnál. A rendszeres játéklehetőség biztosítása érdekében azonban kölcsönbe került a Lorient, Freiburg és egy bizonyos Charlton Athletic csapatához. Egyik csapatnál sem alkotott maradandót, sokan lemondtak róla, de 2014. december 12-én Wenger egy újabb, középpályát sújtó sérüléshullám (lesérült Wilshere, Arteta, Ramsey, Özil és maradt Flamini és Cazorla) miatt Coq visszahívásáról döntött. Ekkor viszont megtörtént a varázslat mind Coq, mind az Arsenal életében. Song távozása után sikerült egy a modern futball elvárásainak is megfelelő védekező középpályást szerezni. Szerintem túlzás nélkül tekinthető Kanté előfutárának. Nem a Matic-féle erő és fizikum, hanem a szív (nem véletlenül első helyen), a páratlan ütemérzék és a letisztultság jellemezte a játékát és mellette kemény volt a koporsószög. Azt a félévet soha sem fogjuk elfelejteni.

Aztán jöttek a kisebb-nagyobb sérülések, kicsit lassult is a játéka. Végül másfél évvel ezelőtt egy borzasztó sérülés akasztotta meg a fejlődését. Santi Cazorla kiesésével az ő játéka is visszaesett. A kis spanyollal tökéletesen kiegészítették egymást, nélküle azonban előjött a legnagyobb hiányossága: támadásban -1 ember. Bármennyire is emberfeletti, amit a védekezésben nyújtani tudott, attól még sajnos egydimenziós játékosnak mondható.

Ennek ellenére 2017 januárjában új, 4 évre szóló szerződést kapott, megtartását pedig top prioritásként jellemezte Wenger. Ehhez képest mindössze két hónappal később (!!!) átálltunk a 343-as formációra, és ebből eredően nem maradt helye a csapatban.

Meggyőződésem, hogy egy egészséges rendszerben Coq nagyon hasznos tagja (hol kezdőként, hol csereként, de mindenképp aktív játékosként) bármelyik PL csapatnak. Míg nálunk idén Coq bajnoki meccseken már nem is kapott értelmes szerepet. Kezdőként utoljára a Man.City ellen a védelem közepén(!) láthattuk viszont. És számomra ez a legfájdalmasabb…

Egy saját nevelésű játékos (PL-ben aranyat ér), aki bizonyítottan képes kulcsszerep betöltésére, távozni kényszerült a klub tévútra jutott vezetése miatt. A védelem és a támadások nyári rendbetétele helyett sikerült megválnunk a keret egyetlen védekező középpályásától, mindezt a szerződése meghosszabbítását követő évben, miközben a középpályán tombol a sérüléshullám.

Nem az a baj, hogy Coq-tól megváltunk, hanem hogy milyen körülmények között tettük. Ráadásul nyoma sincs pótlásnak vagy bármilyen más megoldásnak. Ez a koncepciótlanság fájdalmas bizonyítéka. Ezért ment el Ox, ezért tart itt a Sanchez és Özil saga, és ezért tart itt a csapat is…

A Valencia 70 millió EUR környékén határozták meg a kivásárlási árát. Ebben a csapatban Gabrielről is kiderült, hogy tud értelmesen játszani. Nagyon úgy néz ki, hogy ott tudhatnak valamit.

Minden jót és sok sikert, Coq!