Jack Wilshere elmondta, hogy a nyomás és a folyamatos megfigyelés része egy fiatal játékos karrierjének - és ezt kezelni is tudni kell.

Az angol válogatott középpályás még csak 22 éves, de már közel jár a 150. mérkőzéséhez az Arsenalban, mivel 16 évesen már bemutatkozhatott a csapatban. Wilshere-nek egyáltalán nem idegen a válogatott labdarúgás sem, hiszen a hét közben 22-edszer volt válogatott a Svájc elleni mérkőzésen.

Nagy felhajtás övezte Wilshere-t a 2010/11-es szezon óta, amikor betört az első csapatba - ebben a szezonban 49-szer lépett pályára, és a Barcelona ellen ragyogóan játszott. Azóta sérülések hátráltatták, majd az elvárások az egekbe szöktek vele szemben, és ezt Wilshere elfogadja.

"Olyan világban élünk, ahol mindig a legjobbat kell nyújtani" - mondta az Arsenal Playernek. "A közösségi média, a sajtó és mindenki ránk figyel."

"Ha megkérdeznék a fiatal játékosokat, biztos vagyok benne, hogy ezen egyikük sem változtatna. Ennek egyszerűen ilyennek kell lennie. Ezt tudni kell kezelni. Korábban is láttunk Walcotthoz hasonló játékosokat, akiknek sikerült ezen túllépniük. Sosem hagyta, hogy eluralkodjanak rajta ezek a dolgok. Ő csak magát adta, és úgy gondolom, hogy ez a követendő példa. Le kell szegni a fejet és menni előre."

"A játék egyre gyorsabbá válik, ezért egyre nehezebbé is válik" - tette hozzá Wilshere. "A fiatal játékosoknak be kell törnie az első csapatba, majd minden nap velünk kell edzeniük. Ezt követően iskolába kell menniük, majd újra vissza az edzésekhez. Néhányan még a családjuktól is el vannak szakadva, ami nagyon nehéz lehet."

"Emlékszem, amikor én voltam ilyen helyzetben, az első három-négy hónap nagyon nehéz volt. Kilenc órakor már ágyban voltunk, és aztán másnap újra kellett kezdenünk az egészet, és minden nap meg kellett próbálnunk fejlődni. Ez pedig próbára teszi az embert."

Wilshere szerint szükség van olyan emberekre, akik segítenek megbirkózni ezzel a nyomással - ideértve a menedzsert és a csapattársakat.

"Úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy ezt nem egyedül csináljuk, hanem ott vannak melletünk a csapattársak is."

"Emlékszem, amikor betörtem a csapatba, nagyszerűek voltak. Fabregas volt a csapatkapitány, és ő egy fantasztikus játékos. Ő is átélte előtte ugyanezt a helyzetet, hiszen ő is 16 évesen játszott először. A betörésem évében fantasztikusan álltak hozzám. Amikor szerelni próbáltam, és nem jól sült el a dolog, mindig kiálltak mellettem. A pályán kívül mindig adtak nekem tanácsokat. Úgy gondolom, hogy a pályán kívül az a legfontosabb, hogy jó legyen az ember körül a csapat, és élvezze velük a játékot."

"Az edző nagyon okos volt - néhányan mérkőzésen játszatott, majd néhányra adott egy kis pihenőt. A ligakupában rakott be először a csapatba, és emlékszem rá, hogy alig akartam elhinni. 60000 szurkoló előtt játszottam egy jó ellenfél ellen. Csak 16 éves voltam, és csak játszani akartam."

"Nagyon sokat köszönhetek Wengernek, és nagyon sokat tanultam azóta. Jelenleg még csak 22 éves vagyok, de úgy érzem, hogy már rengeteget játszottam."

Forrás: Arsenal.com