Tegnap megvertük a Liverpool-t 1:0 arányban. Csúnyán, tördelve meg-megszakítva a játékot hol kisebb, hol nagyobb szabálytalankodásokkal.

Ennek szerintem éppen itt volt már az ideje. Úgy látszik Wenger rájött, hogy 70%-os labdabirtoklással, kidolgozott helyzetek százával nem lehet (minden esetben) mérkőzéseket nyerni. Hozzá kell még tennem, hogy véleményem szerint ez a keret mindaddig nem is lesz erre alkalmas amíg nem lesz igazi vérbeli befejező csatár a pályán.

Térjünk át tehát a tegnapiakra. Bendtner végre a kezdőben, már éreztem, hogy lehet esélyünk. De ami a középkezdést követően történt nagyon meglepett. Az, hogy nem igazán kezdeményeztünk, számtalanszor passzolgattunk a saját térfelünkön, gurítottuk vissza Almuniáig a labdát , nem volt ARSENAL-os. De szerintem éppen erre volt szükségünk. Az ellenfeleink tudják, hogy az Arsenal, hogy és mit játszik. Erős tulzással megleptük tegnap ezzel a passzivitással a Liverpool csapatát. Ami azonban számomra maximálisan pozitív volt, hogy mertünk mocskosan és visszataszítóan játszani. Tudom, hogy fura ezt egy drukker szájából hallani, de akkor is örültem neki. Tetszettek a kis szurka-piszkák, a kis apró időhúzások, a bátor belemenések, és minden olyan kis ténykedésünk amivel idegesítettük a Vörösöket. Mert szerintem igen is azok voltak. Bele sétáltak az Arsenal-szindrómába. Sokat birtokolták a labdát (1.tünet), ők irányították a mérkőzés nagy részét(2.tünet) de nem tudtak gólt szerezni(3.tünet). Mindezek persze a védelemnek is köszönhetőek természetesen, de ennek a lélektani hadviselésnek is jelentős része volt az eredményességben.

Két dolgot emelnék ki a tegnapi mérkőzéssel kapcsolatban.

Először is azt amin az egész Angol sajtó csámcsog. Cesc Fabregas kezezése a Liverpool utolsó helyzeténél.Először is, gratulálni akarok Cesc-nek. Szükség van erre, az ilyen húzásokra. Lehet ha befújták volna a 11-est nem ezt mondtam volna, de nem így történt és ez a fontos. Szükség van ezekre a mocskos dolgokra. Nem lehet tisztán bajnokságot nyerni, kellenek ezek a kis fortélyok.
A másik ilyen kiemelendő tényező Andrei Arshavin. Meglepődtem a játékán. (Lehet csak én láttam így de akkor is elmondom.) Sok helyen ott volt, labdát szerzett, mentett, indított, szervezett, egyszóval mindent megtett amit csak tudott.

Jöjjön egypár negatív észrevétel is!

1. Bendtner játéka. Jó játszott, a célnak megfelelt , rá lehetett ívelgetni a labdákat, DE. És most jön a lényeg. Nem használta ki adottságait. Rossz volt látni, hogy a kisebb játékosok is könnyedén szerelik, taszítják arrébb. Ezt nem lenne szabad hagynia. ( Jómagam 204cm magas és 110kg vagyok és általában Bendtner szerepkörében játszok a pályán, hasonló eredményességel.A haverok azzal szoktak cukkolni, hogy nem csak úgy nézek ki mint Bendtner de úgy is játszok . A különbség mégis az, hogy én nem hagyom hogy elvegyék a labdát tőlem,küzdök harcolok, de én sem szeretek durváskodni. Úgy látszik mi magasak ilyen Jámbor Jószágok vagyunk.)

2. Rosicky gyámoltalansága. Látszik a cseh játékoson, hogy félti a testét. Nem ütközik annyit, nem vállal be kockázatosabb dolgokat. ( A gól passz viszont a régi Mozart-ra emlékeztet )Remélem rövidesen visszanyeri önbizalmát.

3. Cesc túl sokat vállal. Én úgy látom, hogy a Spanyol nem bízik mindig társaiban ezért egyedül vállal el sok dolgot. Ezzel semmi gond nincs (hisz fantasztikusan játszik) mindaddig amíg ennek az akarásnak hiba-hiba hátán nem lesz az eredménye. Mert játszon akármilyen jól is, néha rengeteg hibával játszik, mint tegnap. Ettől függetlenül a tegnapi meccs egyik legnagyobb hőse a szememben a kis praktikáival és bátorságával.

Ennyit szántam leírni, remélem van amivel nem értetek egyett, mert kíváncsian várom véleményeteket! Remélem jól szórakoztatok!