A játékosokat értékelő részek után úgy döntöttem, írok egy átfogó véleményt az egész csapat és vezetőség munkájáról, lehetőségeiről.

A jelenlegi helyzetet és aktualitásokat figyelembe véve ez az írás szólhatna teljes egészében Robin van Persieről és a klubvezetésről. Nagy a kísértés, én mégis igyekszem majd néhány bekezdés keretei közt elmondani a véleményemet az RvP sagáról és több figyelmet szentelni a csapat egészére, habár a kettő sajnos elég erőteljesen összefügg („we depend on him offensively”).

Vizsgáljuk meg a dolgot 3 oldalról: játékos, menedzser, vezetőség. Van Persie, mint minden labdarúgó pénzért, kupákért és a játék szeretetéért (na persze) játszik. A sorrend most nem lényeges. Ha elgondolkozik azon, hogy mit tud az Arsenal nyújtani neki és mik az ő saját preferenciái, hát akkor elég gyászos ábrázatot fog vágni. A mondat nem is feltétlenül helyes múlt időben, hiszen ez már megtörtént és pontosan így is történt. Robin belátta, hogy hiába maradna itt kevesebb pénzért, ha az ő korában már többre tartott trófeákat esélye sem lesz megnyerni a csapattal. Én akkor fogok hatalmasat csalódni benne, ha Anglián belül vált csapatot, amennyiben ez nem így történik és elmegy pl. a Realba, akkor nekem egy rossz szavam nem lesz róla.

Nézzük meg Wenger szemszögéből is a helyzetet, habár szerintem ő a legjelentéktelenebb szereplő ebben a helyzetben. Két lehetőséget látok. 1. Wenger nagy egyetértésben Kroenkéval kuporgatja az amerikai tízmillióit, mivel közgazdász beállítottsága nem enged a „lehető legkisebb ráfordítással a lehető legjobbat” elvből. 2. Wenger egyfajta bábként abból gazdálkodik, ami van. Nem is a báb erre a megfelelő kifejezés, mivel úgy gondolom, hogy konkrétan nem mondják meg neki, hogy ezt és ezt a játékost kell megvenned, viszont az átigazolási pénzek és a fizetések európai topcsapatokhoz mérten szűkre szabottak, így valóban nehéz lehet kupákért küzdeni.

Végül lássuk az igazgatótanács szerepét. Férfiasan be kell vallanom, hogy ebbe nem igazán látok bele. Nem tudom, hogy ezekről a pénzekről az amerikai dönt egyedül, vagy van a testületnek is beleszólása. Nem látom át a klub pénzügyeit, bár ezt szerintem egy maréknyi emberen kívül más sem láthatja. Egy dologban vagyok biztos. Egy amerikai sportokon szocializálódott ember nehezen fogja felvenni a versenyt költekezésben kelet-európai vagy arab befektetőkkel. A tengerentúli major ligákban jól működő fizetési plafon rendszere Európában halálra van ítélve a legmagasabb szinteken. Sajnos még nem kivitelezhető itt valamilyen hasonló rendszer kialakítása, így véleményem szerint, amíg Kroenke lesz a főrészvényes, nem leszünk favoritok. Nem azt mondom, hogy nem nyerhetünk semmit, hiszen a sport szépsége nagyrészt a meglepetés erejének köszönhető, csak annyit állítok, hogy sosem fogják azt mondani a szezonbeharangozókban, hogy az Arsenal a bajnoki cím vagy a BL egyik fő esélyese.

Összefoglalva az eddigieket én azt mondom, a legjobb forgatókönyv most már az lenne, ha van Persiet sikerülne eladni Spanyolországba vagy Olaszországba 25 millió font körüli összegért. Nem hiszem, hogy ezután a bejelentés után tudna ugyanúgy teljesíteni Arsenal mezben, illetve a szurkolók sem tudnák elfogadni őt kapitányként. Így én őt a jövő évi számításomból kihagyom. Ugyanis a bejegyzés további részében szeretnék egy általam ütőképesnek tartott, 25 fős keretet felvázolni úgy, hogy próbálok a realitások talaján mozogni. Külön a játékosokról nem akarok sokat írni, hiszen azt már megtettem a korábbi blogok alkalmával, inkább az egyes csapatrészek erősségeit, összhangját igyekszem kivesézni.

Kapusok: Nálam Szczesny a csapat egyértelmű 1-ese és őszintén megmondom, sajnáltam Almunia távozását, én őt tartottam volna meg cserekapusnak. Fabianskit és Mannonét én továbbra sem tartanám meg a saját fejlődésük érdekében. Martínezről és Shea-ről eddig nem sokat hallottam, elképzelhető, hogy egy tapasztalt kapus vétele hasznos lehetne, bár az a valószínűbb, hogy a lengyel-olasz duó egyike marad a csapatnál „ligakupa kapusnak”.

Védelem: Szerintem ez a csapatrész a széleken hiányos. Ha mindenki egészséges, akkor talán a Sagna – Koscielny – Vermaelen - Gibbs (Santos) kvartett jól tudná végezni a feladatát, de ez az elmúlt évek alapján naivitás lenne. Én egy olyan labdarúgót igazolnék ide, aki mindkét oldalon bevethető. Amíg Sagna nem épül fel a jobboldal nem lesz megoldva sem Jenkinsonnal, sem Coquelinnel (Djourouról már nem is beszélve) és a baloldalt sem érzem életbiztosításnak, bár ott szerintem idén a két jelölt közül az egyik megszilárdítja a helyét.

Középpálya: Ez az a csapatrészünk, ahol én úgy látom, „identitási” problémáink lesznek. Song – Arteta – Wilshere az első gondolatom, de a hírekből azt lehet kivenni, hogy Jack visszatérésének időpontja és egyáltalán a formája óriási kérdőjel. Amennyiben rá nem számítunk stabil kezdőként, akkor nyilván igazolni kell. A kérdés csak az, hogy egy irányítót vagy egy szűrőt vegyünk. Másképp feltéve: Ha veszünk egy irányítót Song képes lesz igazi védekező középpályásként küzdeni Arteta besegítésével, vagy ha veszünk egy szűrőt Arteta fel tud-e lépni sokkal támadóbban a tavalyi produkciójához képest. Kemény dió és még az sem segít a megoldásban, ha belevesszük Wilshere-t a képletbe, hiszen róla sem lehet határozottan elmondani, hogy ő inkább támadó vagy védekező szellemű. Én a szűrő mellet tenném le a voksomat, mivel arra a posztra kevesebb jelöltem van, mint irányítónak. Nálam Arteta, Wilshere, Rosicky, esetleg Arshavin, Ramsey bejátszhatja magát erre a posztra.

Támadók: A csapat befejező részlegének fő kérdése az, hogy 2 vagy 1 (szélsőkkel 3) játékos fog itt szerepelni. Véleményem szerint nem kellene Wengernek határozottan dönteni egyik vagy másik formáció mellett, hanem mindkettőt használnia kéne a szezon során ellenféltől függően. Első verzió a két szélső támogatásával történő egycsatáros rendszer. Ebben az esetben a széleken lehet játszatni Podolskit, Walcottot, Gervinhot, Chamberlaint, Arshavint, ha marad. Befejezőként szóba jöhet Giroud, Chamakh, esetleg Poldi. A kéttámadós felfogás egy kicsit rizikósabb szerintem, mert ilyenkor a szélső középpályásoknak jobban be kell segíteniük a védekezésbe és a fentebb lévő felsorolásból látszik, hogy ilyen típusú vonaljátékosunk nem nagyon van (talán Santos,Chamberlain). Mindenesetre ilyenkor feltolva játszhatna a 3 említett befejező, árnyékék pozícióban pedig Podolskit, esetleg Arshavint lehetne kipróbálni. Nem lesz egyszerű összeállítani ezt a részt, de én ide már nem igazolnék több játékost.

Így tehát az én keretem: Szczesny, Fabianski, Martínez, Sagna, szélsővédő?, Jenkinson, Vermaelen, Djourou, Koscielny, Mertesacker, Gibbs, Santos, Song, vkp., Diaby, Arteta, Wilshere, Rosicky, Walcott, Podolski, Gervinho, Chamberlain, Giroud, Chamakh

Ez így 24 játékos, a Ramsey – Coquelin – Frimpong trióból az első biztos ott lesz, csak nem nálam, úgyhogy legyen Coquelin :)

Ez lett volna az én csapatértékelőm, remélem a pesszimista megérzéseimre hatásos választ fog adni a gárda és nekem kell majd szabadkoznom a sok hülyeség miatt, amit leírtam.