Nincs vezér a csapatban. Cescet nagyon hiányoltam a csapatból, de ő sem az a tipikus vezér, inkább azért néznek fel rá a többiek, mert ő már tudja, hogy kell győzni, illetve ő a csapat legjobb játékosa is egyben. Nincs a csapatban olyan, aki a kritikus pillanatokban a csapat élére állna és a győzelembe vezetné a társakat. Folyamatosan lehetett érezni a bizonytalanságot a játékunkon, sok hibával játszottunk, ezek a két bekapott gólnál domborultak ki. Ha egy kicsit is befészkeli magát a bizonytalanság a játékosok fejébe, ha nem hisznek 100%-osan a sikerben, ez fog történni.  Wengert a napokban kérdezték arról, hogy ki az, aki az öltözőben felrázza a csapatot, amikor erre szükség van. Nem mondott nevet, arra hivatkozva, hogy legyen ez az öltöző titka. Számomra nem titok, hogy nincs olyan játékosunk, aki a vállára tudná kapni a csapatot és legyen bármekkora a tét, minden kételyt el tudna oszlatni a játékosok fejében. Vieira volt az utolsó igazi vezér. Gallasban pislákolt valami, de pont akkor adta fel (Dudu horror-sérülése okozta összeomlás), amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Fabregas a játékával mutat példát a pályán, de ha neki nem megy, akkor a többieknek sem. Wilshere-ben látom a következő Adams-t vagy Vieira-t, Cesc távozása után remélhetőleg elég érett lesz a szalag viseléséhez.

Számomra egyszerű a képlet. Sok nyeretlen fiatal= sikertelenség. Sok nyeretlen fiatal+ néhány tapasztalt, érett játékos=siker. Sok nyeretlen fiatal, akik valahogyan összehoznak egy kupát, aminek a hatására elkezdenek hinni magukban=további sikerek. Mivel a második egyenlet Wenger alatt valószínűleg nem fog összejönni, bízzunk a harmadikban.

A kupadöntő előtt is úgy vélekedtünk, hogy vízválasztó lesza döntő, ez most még hatványozottabban igaz. A következő 10 napban itt lesz a lehetőség, hogy bebizonyítsák maguknak a játékosok: igenis képesek győzni, amikor fontos. Nem szabad temetni a csapatot, amikor még három fronton állunk. Tartsunk ki, álljunk oda a csapat mellé, mert most van igazán szükség ránk, szurkolókra!

Előbb-utóbb eljön a mi időnk, rólunk fog beszélni Európa, és akkor úgy fogjuk érezni: megérte várni rá 6-7-akárhány évet.