Természetesen az erő, a gyorsaság, az erőnlét és napokig sorolhatnám, hogy mitől lesz egy focista jó, esetleg kiváló labdarúgó. De most nem a Grund FC játékosairól, vagy a Kispálya FC csapatáról akarok diskurálni. Az amatőr labdarúgók között úgy érzem hatalmas szakadékok tátonganak.

A profik között véleményem szerint nincsenek ekkora tudásbeli különbségek. Nem azt mondom, hogy a J-League játékosai és a Premier League egyes játékosai teljesen egyenértékűek, sokkal inkább arra szeretnék kilyukadni, hogy egy azonos ligában játszó csapatok és játékosaik nem különböznek sokban egymástól.

Tudom, érzem én is, hogy ez így elsőre hülységnek tűnhet, (lehet, hogy másodjára is annak fog.) de én ezt maximálisan így látom. Most akkor jöhet a kérdés, hogy miért van az, hogy hat-hét gólos differenciájú meccsek is szép számmal fordulnak elő. Itt lép be az a három tényező ami a címben szerepel.

HIT-ÖNBIZALOM-ALÁZAT

Ha ezek nincsenek meg egy játékosban, akkor lehet olyan gyors mint Usian Bolt, lehet olyan technikás mint CR7, de semmit nem fog elérni.

Egy labdarúgónak HINNIE kell a csapattársaiban, az edzőjében, hiszen enélkül nem tud kire támaszkodni a pályán, enélkül céltalan az egész kilencven perc a gyepen. De szerintem ezt felesleges is tovább ragoznom, egy maximálisan egyértelmű.

Nagyon jónak találom az UEFA új rasszizmus elleni kampányát. (A tiszteld a ... reklám) Én élből elítélem a rasszizmust, így nekem igazán egy mondat volt ami belemarta magát az agyamba : TISZTELD A JÁTÉKOT! Imádom azokat a játékosokat nézni akiket nem a pénz motivál, hanem maga a JÁTÉK. Amikor ilyen szerencsém adódik, hogy ilyen játékosok alkotását nézhetem ugyanazt az örömet látom az arcukon mint az U6-os edzések résztvevőinek kicsi arcán. Ragyogó örömet minden egyes passznál, labdaérintésnél, gólnál. Ez az ami megadja egy játékosnak azt a pluszt amiről sokan mások csak álmodhatnak. Ezek a játék felé ALÁZATOS focisták sosem fognak egy ManCity-be igazolni, sosem fognak durvaságért (jogos) piroslapot kapni, és sosem fogják megunni a labdarúgást.

És, hogy miért az ÖNBIZALOM maradt utoljára? Pofon egyszerű, mert az Arsenal játékosainak ez nincs. De erre majd a végén kitérek. Az ÖNBIZALOM és a HIT rokon fogalmak, egymás rokonértelműi is lehetnének, de jelen írásban arra törekedtem, hogy a HIT ne az önmagunkba vetett hitet jelentse,hanem a társainkba fektetett bizalmat. Azonban azt kell, hogy mondjam az, hogy önmagunkban bízzunk legalább annyira fontos mint, hogy a társainkban bízzunk. Amíg nem hisszük el magunkról, hogy képesek vagyunk az adott dolgokra, addig nem is fog bejönni. Addig egy passzunk, egy cselünk, egy lövésünk nem lesz ami olyan lenne mint amilyennek lennie kell.

No és most jöjjön az Arsenal. A mi fiataljaink nagy részének erős önbizalom hiánya van. Addig amíg ezt ki nem növik, lenem vetkőzik, hívjuk ahogy akarjuk, a lényeg, hogy amíg nincs önbizalmuk addig akár otthon is maradhatnak. Ott van példának okáért Fabianszki, mindenki agyon dicséri , hogy edzésen olyan mint egy szuperhős. Erre amikor pályára lép, csak a nadrágja nincs tele azzal a bizonyossal. Sokakra jellemző ez a csapatunkban, de akadnak jócskán kivételek! Maruan Chamakh példánul engem úgy meglepett, hogy minden feléje irányuló negatív kritikámat visszavonnám. Kellő önbizalommal pályára lépve szinte első perctől felvette a Premier League ritmusát. Ugyancsak ilyen, önbizalommal megáldott Jack Wilshere is, aki korához képest kitűnő és brilliáns játékával már most elismerést szerzett szakmai berkekben.

Ez az a dolog, az önbizalom hiánya, amit végre helyre kellene állítani,mert ha ez meglenne akkor lehetne még rövidebb a pad, lehetne akár még több a sérült, semmi nem jelentene akadályt. Úgy érzem riválisaink valójában csakid ezen a téren kerekednek rajtunk felül.

Ernestoo