MTV-ben jártam…

Mint azt sokan tudjátok, volt akkora szerencsém, hogy bekerültem az MTV „Legyen Ön is kommentátor” jeligére hallgató játékába.

Most ezekről az élményeimről szeretnék egy részletesebb beszámolót írni, habár már lassan teljesen aktualitását veszti a dolog.

Minden úgy kezdődött, hogy megláttam a hirdetést a VB első napján, júni 11-én, este. Aznap már nem akartam gép elé ülni, és e-mailezni, meg még valakinek a véleményét ki akartam kérni, hogy szerinte is érdemes-e jelentkezni rá. Ezzel pont annyi idő ment el, hogy következő délelőtt jeleztem az MTV irányába a részvételi szándékomat, pont későn.

Ezután napokig őrjöngtem, hogy mégis miért nem tud visszajelezni az a nyomott MTV, ha bekerültem a műsorba, akkor azért, ha meg nem, akkor is úgy vélem, megérdemeltem volna legalább egy auto-e-mailt, miszerint „Bocsi, teltház. Nem kellesz.” Úgy éreztem, az legalább fair lenne. És mivel messze földön híres az igazságérzetem, írtam nekik még egy e-mailt, hogy mégis mi a helyzet, amire másnap kaptam választ, az állt mailben:

„Kedves Szilárd!
Ma pont van egy üresedés!
Érdeklődöm tehát, hogy ma, június 18-án, 15:00-ra el tudnál-e jönni az MTV-be, hogy a 16:00-ás meccsen kipróbáld magad?”

Persze két kézzel belekapaszkodtam a lehetőségbe, és az elektronikus levél érkezése után körülbelül 10 perccel már hívtam is a megadott telefonszámon, egyeztettünk, majd egyre izgatottabban vártam a meccs kezdését. Hozzá kell tennem, hogy a nő hangja, hanglejtése, stb. akivel beszéltem leginkább egy pedofil sorozatgyilkoséra hasonlított, így voltak előzetes fenntartásaim. Elvégre nem akartam, hogy valami negyvenes plasztikmama a fülembe nyaljon, és így tovább…

Bementem az nagy Budapestre, kisebb kérdezősködés után meg is találtam a megbeszélt helyet, majd türelmesen vártam, hogy elkezdjük. Megérkezett a hölgy, nagy meglepetésre csak erősen alter volt, nem pedig közveszélyes állat. Kicsit megnyugodtam.

Ezután körbevezetett az MTV gyártóbázisának A betűjelzésű épületén, bepillantottunk a B-be, majd megérkeztünk a C-be, ahol a felvétel készült.

Ott egy kedves öregember várt minket, aki egy-két pillanat alatt megmutatta az egyébként nem túl bonyolult technikát. Vedd fel ezt a fülhallgatót, nézd azt a TV-t, és beszélj. Erről majd később bővebben.

Szóval kicsit ismerkedtünk a kommentátor-társaimmal, az egyikről kiderült, hogy az MTV dolgozója. Na, így tényleg nehéz lett volna normális körülmények között (üresedés nélkül) bekerülni a műsorba.

Kitöltöttük a papírokat, hogy igen, felhasználhatnak minden felvételt, akármikor, akármire, majd a kedves öregember mondta, hogy addig próbálgassuk magunkat, melegítsünk be. A TV-n azt a képet láttuk, ami egyenesen Dél-Afrikából jött (így csak a vuvuzelát hallottuk kb. végig :P), így még a német-szerb meccs utáni statisztikákat, visszajátszásokat, egyebeket tekinthettük meg, azokat kommentálhattuk kicsit magunknak. Hozzá kell tennem, hogy arra számítottam, hogy valami csúcsminőségű TV-n, vagy kijelzőn kapjuk majd a képet, amin simán mindent látni lehet. Nem így volt. Ugyanolyan volt, mint egy jobb középkategóriájú televíziókészülék, nem mintha ez sokban befolyásolta volna a megszólalásaimat.

Egy kicsit a helyszínről. Szóval még a telefonbeszélgetés alatt közölte velem a nő, hogy ne vegyek fel kéket, mert Blueboxban leszünk, és akkor nem fogok látszani. Nagy kő esett le a szívemről, akkor mehetek az Arsenal-mezemben, gondoltam magamban. Szóval ez a Bluebox lényegében ugyanolyan, mint az a zöld háttér, amit pl. az időjárás-előrejelzéseknél is használnak, csak ez kék. Szerencsémre nem azt a kéket kellett néznem, hanem a TV-t, mert hosszú távon biztos, hogy kikészített volna.

Vissza a történésekhez, megjelent a kedvenc pedofil-alter nőcim, papírokkal a kezében, kiosztotta szépen, mindenkinek kettő jutott. Az egyiken a két válogatott kerete, a játékosok magasságával, klubcsapatával, ilyen információkkal ellátva, a másikon pedig a taktikai felállást kaptuk kézhez. Ez persze jól jött, magamtól bizony nagy problémában lettem volna egy-két szlovén akciónál.

Ezután kisorsoltuk a sorrendet is, hogy ki melyik 22,5 percet fogja „vezényelni”, enyém lett az első. Az öregúr figyelmeztetett, hogy nehogy úgy járjak, mint egy jómadár egy korábbi felvételnél, a hülye elkezdett a himnuszok alatt beszélni. Ezt magamtól is tudtam volna, így viszont kifejezetten figyeltem volna rá. Volna. Ugyanis beültem a helyemre, ahonnan kommentálnom kellett, az egyik pillanatban még Podolski bénázásait gúnyolom, majd vált a kép, és azt látom, hogy valaki elvégzi a meccs kezdőrúgását.

Elég meglepő volt, hiszen arra számítottam, hogy majd szépen bevonulnak, himnuszok, kézfogás, pénzfeldobás, szóval minden formalitás, ehelyett meg kapok egy szinte elkezdődött meccset a szemem elé. Talán egyébként nem is baj, hogy így belecsaptak a lecsóba, így nem volt időm izgulni. Viszont helyette elfelejtettem bemutatkozni, amit az elején direkt kértek. Jó kétpercnyi kommentálás után közölték velem, hogy a felvétel még nem kezdődött el, mutatkozzak be, és utána folytassam, felvétel indul!

Így legalább tudtam korrigálni a hibámat, bemutatkozhattam, majd elindult a meccs. Az elején kicsit feszült voltam, nem tudtam időben kivadászni a listámból, melyik szlovén melyik, kin van a 9-es mez, stb. Aztán egészen belerázódtam, erre jött Birsa, és gólt lőtt. A semmiből. Na, az a pillanat teljesen blokkolt, nem tudtam hogy lereagálni, nagy töketlenkedés lett a vége, ami aztán bekerült az esti összefoglalóba is. Szemét MTV…

Ezután szinte zökkenőmentesen ment a kommentálás, bár kissé zavaró volt, hogy a kapott képen nem volt óra a felső sarokban azt sem tudtam, mennyi időm van még. Aztán jött egy kiírás, ami szerint 21 perc valamennyinél járunk, és sajnos át kellett adnom a stafétabotot a következő kollégának, számomra véget ért a móka.

Összegezve érdekes és izgalmas dolog egy meccset közvetíteni, de a megfelelő ismeretek és rutin nélkül kihívást okozhat. Ezelőtt minden közvetítés legapróbb hibájára is azt mondtam, hogy „ember, ez a munkád, ne bakizz már”, de itt rájöttem, hogy akármennyire is könnyűnek tűnik, nagyon spontánnak, de mégis helyesnek lenni nem olyan egyszerű. Főleg nem úgy, hogy az szórakoztató is legyen a közönség számára.

Remélem nem bánta meg senki, hogy elolvasta, ez lett volna az én kis MTV-s kalandom.

Ui.: Amikor kifelé mentem, ott volt Gera Zoli!